Bibor eső permetezik
Az olajfák dombján,
Minden cseppje mint rubin rezg
Gyászra hajló lombján;
Isteni Szív verejtéke
Öntözi a földet,
Azt reméli, e göröngyből
Égi rózsát, hitvirágot, liliomot költhet.
No csak öntözd! bőviben kél
Szép virágok szála…
Egyikét már hozza Júdás
Csókolódzó szája.
Péter is nyújt hármasával
Hű nefelejts-csokrot…
Lásd! mi dusan hajt ki véred,
Mely a hálás szívgöröngyre harmatozva csorgott.
Bibor eső hull reám is,
Hoztam is virágot:
Durva tüskén, mely fejedbe
Annyi sebet vágott!
Ámde bánatkönnyem ömlik
Bűnöm tövisére:
S addig ömlik, míg kihajt rajt’
Töredelmes szeretetnek rózsaszin füzére!
Forrás: Magyar Szemle 26. sz. 1889. jún. 16.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése