nem fájhat semmi úgy mint az anyáknak
az öregség
ha fényképért kutatnak az ócska fiókban
s magányosan lobognak a kályhában az esték
nem fájhat semmi jobban
valahol mindig perceg a szú
a szőnyegen sárga hajók
havonta egyszer ír a fiú
pénzt kér s ennivalót
nem fájhat semmi úgy mint az anyáknak
az ünnep
mikor hiába várnak homályos ablakokban
míg eső elől zajos gyerekek menekülnek
nem fájhat semmi jobban
aztán régi ruhák feketéllnek
levél jön szívbemarkoló
a szomszédok pletykálni betérnek
és fáj az anyáknak a szó
mert nem fájhat semmi úgy mint az anyáknak
a részvét
ha nyikorgó széken árnyék ül a sarokban
és unottan porosodnak a csészék
nem fájhat semmi jobban
aztán csak maguknak főznek teát
és árnyaik messzire nyúlnak
aztán alszanak némán az anyák
és arcukon a ráncok kisimulnak.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése