Nézzétek,
törékeny kis öregasszony
ül a széken és olvas.
„- Jó lenne jobban látni,
nekem mindig több fény kell,
jó lenne jobban látni!”
Vigyázzatok, mit adtok a kezébe,
nem figyel fel szeme, csak a fényre,
vigyázzatok hát, mit adtok kezébe!
Nem ismeritek a szem törvényeit?
mint napraforgó, fordulna a fényre,
még az éjtől is sugarakat kérne,
„- nekem több fény kell! –
nincs, aki megértse?
Ha a szürkület lassú vize ellep,
nem figyelhetsz,
míg el-elcsukló szavaival kérlel:
„- Jó lenne jobban látni,
nekem mindig több fény kell!”
Hová úszik az éjben szavatok?
Nézzétek, törékeny öregasszony
ül a széken és olvas,
neki mindig több fény kell
tizennyolc dioptriás szemüvegével
ő csak a reggelt érti, -
nézzétek, anyátok ül a széken,
figyeljetek, anyátok kérlel:
„- Fiam, szeretnék látni,
nekem mindig több fény kell!”
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése