Csak nézek utána,
már tizenhárom éves.
Mint fióka madár,
ha szárnyai kinőttek
és nekivág repesve,
mámoros gyönyörrel
a nagy, ismeretlen,
szédítő levegőnek,
úgy röppen ki ő is,
csak nézek utána,
könnyfátyolos szemmel
remegve kísérem:
Jaj, ott megy az úton
ezer veszély közt
az életem, célom,
a büszke reményem:
egy kisfiú megy át
az útvonalon.
Csak fürkészem nyomát
az őrjöngő forgatagban.
A szívtelen utca,
mint viharos tenger,
összecsap körötte,
villamosvonatok,
autók és motorok
s a sok idegen ember
sodorja, takarja,
elnyeli előlem
s ő nem tekint vissza
és nem ismer veszélyt..
Tizenhároméves,
szívemről leérett,
jaj, el kellett engednem
a kezét.
Csak nézek utána
s az utca kövére
térdel a lelkem
s fölemelem a karom:
Robogó villamosok,
motorok, fényes autók!
Egy kisfiú megy át
az útvonalon,
ha látjátok őt majd,
álljatok neki glédát,
mint Krisztus előtt
a hullámok régen...
Állj meg, rohanó élet!
Állj meg, rohanó ember!
Isten bolyong az utcán,
csillaggal a szemében!
Egy kisfiú megy át
az útvonalon.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése