Most jut eszembe reggelente,
ködöt ver habnak hűs tejembe.
Kezében kihűlt a friss kenyér,
átnyújtja s biztat: most sült meg, egyél.
Hajáról eltűnt a dér zománca,
éjjel sötét felhőbe mártja.
Egészen olyan, ahogy láttam
utoljára lila ruhában –
elsőnek kel fel reggelente,
ködöt ver habnak hűs tejembe.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése