Már egyre többet üldögél
a kezét ölébe ejtve.
Az inge lassan rátapad.
Átfülledt alma lett a teste.
Estére énekelni kezd
a víz megduzzadt lábfejében.
Szendergő jázmin bólogat
a májfoltok alatt fehéren.
Az ínyén avas íz fut át:
a gyomrát torkig rántja reggel.
Burkok forognak legbelül,
egy málnaszem körül a tenger.
Ásványok és hajszálerek
betellő testét általjárják.
A mész fogában fölriad,
s a véren át elhagyja ágyát.
A föllazult izmok mögött
a csontjait puhító nyár van
Megédesülnek mellei
a sók és nedvek évadában.
..................................
Már egyre többet üldögél.
El-elbóbiskol. Álmos.
Sziromkéz: pelyhes rózsaág
ütődik hasfalához.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése