Most harmincöt perc szabad időt nyertem,
nem kötöz család, hivatal,
félév alatt, ha megöregedtem,
hadd legyek félórát fiatal.
A kályhában ég már a tűz,
tudom, mi lesz a vacsora –
virágzik bennem máglyatűz,
sárgaliliom mámora,
jeleket éget bőrömön,
ecettel tölti örömöm,
kezemet tüskerózsa sebzi
engedném, nem ereszti –
- Kezedbe fogj már fakanalat –
kiált a konyha és szólít a kés,
ugrál a spenót fedő alatt,
kevés az idő, ó jaj, kevés,
báránykát szülni, szoptatgatni,
kedvesemnek is inni adni,
pénz után futni kényre-kegyre
- sípot hangolni énekemre.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése