Majd kihordalak fájdalom,
ahogy engem kihordtak,
s ahogy szaporodnak a holtak
- keményedik a homlokom.
Nem vittem soha karomon
s érzem könnyűségét anyámnak.
Már teste nincs, nem lehet fáradt,
de itt lebeg oldalamon.
Mégsem lettem árva egészen!
Tömzsi kezét téve karomra
- emlékeztet szívós napokra
s ballag velem egy régi téren.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése