Szegény anyácskám gyönge háta
korán esett bús görnyedésnek.
Úr-cifra szőnyegek vezették,
mint félős,nagy szemű cselédet.
Elvágyódás felhői húztak
könnyhullató kis láthatárán...
Mégis maradt, s hétrét szavakkal
szólt csak, ha szólt szegény anyácskám.
S ha este későn halk fejét a
halk álmok ablakán kidugta,
feldomborult előtte lágyan
elérhetetlen stafírungja.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése