Tétova édesanyám megy az utcán,
s nem tud e versről, -
hogy követem már őt e sorokkal:
Cekkere húzza le, húzza...
Ma drágább lett a tojás, s még
most jön a tél csak, a tél, havazás,
vonatok csikorognak, a
burgonya ára...
Az utcán, tétova édesanyám megy,
a cekkere húzza le, húzza a cékla,
csokorban a zöldség, s elvágott nyakú
tyúk feje himbál,
mint az idő feje,
billeg, akárcsak az inga,
a vásárcsarnok előtt, hol a téren
a hinta-palinta, a vak koldus kopog,
úgy jár, a fejét ingatva, az arca az égen,
a megkötözött kakasok kukoré-kukoréka
e botkopogás szünetében,
az elvágott nyakú tyúk feje surrog,
a sebből hallani szinte a nyisszantást,
megvillan a penge.
A piactól, a konyha-világáig e szétdaraboltság:
erre, csak erre visz útja anyámnak
a munka után s kora reggel...
A fejkendő, barna kabát s az a tétovaság,
a kezében a cekker, a cekker, a cekker...!
A zabálnivaló – amíg elkészülne az étel:
Ez állva evő kor rohanó fia utcán is megebédel.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése