szemeim bekeretezted arcoddal anyám
jaj hová szökhetnék előled vonásaimról fölismer a kő is
milyen asszony-ölek öblébe-lugasába hullhatnék emléktelenül
kihámozva-kifosztva vonzásod méhéből oktalanul is bűntudatos
fiad
jaj sose feledhetem éjszaka mostál s kezedre aranyfényét
öntötte a lámpa
jaj sose feledhetem gyalog mentél a hivatalba hogy jusson
kenyérre-ruhára
jaj sose feledhetem írógéped kopogását körötted a csönd
tengermély világa
jaj sose feledhetem tükör füstjében arcos ifjúság lecsupált
virága
kiraboltalak önmagadból s most menekülnék előled
idegen asszonyokkal mámoros éjszakákba
de megtart a te erőd fölélem hited anyám
ikonok madonnáinál nagyobb-hatalmú Mária
látom ott állsz a tükör előtt szemedben a megnyugvás
fényeivel
én erős vagyok őrlő napokban pusztító szelekben is megállok
mégis jól tudom barbár hatalom az én erőm-menekülésem
s a te szavad hegyeket mozdít kiszárít folyamokat hogy
megérkezzen hozzád
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése