Honnan veszitek az erőt,
törékeny, gyönge nők,
fáradhatatlan asszonyok?
Honnan veszitek az erőt,
honnan a türelmet,
hogy nem csüggeszt el
se rossz férj, se gyermek
s a vége-nincsen sok dolog?
Honnan veszitek az erőt,
ti szorgos, fürge nők?
Rohantok hajnalban korán,
vár a munka száz csarnoka:
a föld, a gyár, az iroda,
a műhely, vagy az iskola,
hol áldott kezetek nyomán
átalakul a nyersanyag
s a sziklából is víz fakad.
Honnan veszitek az erőt,
asszonyok, gyönge nők?
Mennyit dolgoztok, hogy az otthon
tisztán és derűsen ragyogjon
s benne a férj, a család
jól érezhesse magát
Asszonyok, gyönge nők,
mikor észre sem veszitek,
- otthon, az utcán, a munkában,
vagy mikor megálltok sóváran
egy Pazar kirakat előtt, -
hányszor elnézlek titeket
és olyankor gondolatban
minden férfi nevében
meghajlok előttetek.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése