Szép rózsabokor, mely a boldog lánykának
Virultál,l viríts most mint édesanyának.
Nyisd meg illatos kebled!
Előbb születésem helyén dajkáltalak,
Itt csendes ablakom alá plántáltalak
S örömöm közös veled
Amint te nyilottál, nyilt éltem tavasza,
Mosolyogva vártam, hogy majd veled hervassza,
El az idő kellemem.
Úgy lett! Lehullottál, a tél elborított,
A kellemes tavasz ismét megújított –
Téged... de engemet nem!...
Ah de adott nékem ily ékes bimbókat,
Majd agg éltem körül szépen virulókat
S újonnan megifjodom.
Ma legszebb nyilásid koszorúba fűzöm,
Kedves Ninám szőke hajfodrába tűzöm
S csókomat reá adom.
Rózsákkal telt legyen kedvesem, életed,
Jóság, virtus legyen minden lehelleted, -
Ez van szülődnek szívén!
Oh Ninám, légy olyan, minek óhajtalak,
Hadd érezzem azt, hogy boldogítottalak –
S ki lesz, boldogabb, mint én!
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése