Egész úton – hazafelé –
Azon gondolkodám:
Miként fogom szólítani
Rég nem látott anyám?
Mit mondok majd először is
Kedvest, szépet neki?
Midőn, mely bölcsőm ringatá,
A kart terjeszti ki.
S jutott eszembe számtalan
Szebbnél szebb gondolat,
Míg állni látszék az idő,
Bár a szekér szaladt.
S a kis szobába toppanék...
Röpült feélm anyám...
S én csüggtem ajkán... szótlanul...
Mint a gyümölcs a fán.
(Dunavecse, 1844.
április.)
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése