Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
Minden pillanatban gondolt ő reád.
Ha sorsod megvadult, s látta, hogy elüt,
Félretolt az útból, s elé ő feküdt.
Aki jó volt hozzád, az volt az anyád,
Ha fáztál, a lelkét terítette rád.
Átvette terhedet, hogy azt ne te vidd,
Simogatta sebed, sírta könnyeid.
Hogyha megbántottad – mért bántottad őt?
Nem sírt ő sohasem a szemed előtt,
Nem hangzott ajkáról soha-soha vád,
Akihez rossz voltál, az volt az anyád.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése