Kilencven évet élt kilencven batyut
cepelt egy láthatatlan hegyre
harcban állt a sátánképű világgal
és puha kenyérrel táplált minket.
Lehunyt pillákkal és nagyon szelíden
a dús föld alá költözött végre.
Emlékét megőrzi a hajnali fény
mert ekkor látott a munkához ő
emlékét megőrzik a súlyos esték
ekkor ért el házunkig az útja
hogy szétnyissa függönyeit a csöndnek
és átölelje négy kis gyerekét.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése