Árván áll anyám guzsalya
a kamra szögletében,
szú-rágta, sovány dereka
bánatot perceg éppen,
ezüst nyállal köti a pók
a nyirkos-hideg falhoz,
az orsó tört heggyel mered –
tán emlékeket halmaz,
idézi anyám ujjait,
s már-már fordul-térül,
ám a hálóba fennakad,
s újra magányba szédül.
Anyám a kis szobában ül,
perel a tétlenséggel,
este fáradtan ágyba dúl,
s álmában egész éjjel
feszes orsóját pörgeti,
dús, kócos guzsalyáról
fogy a kender, csak egyre hogy –
tört orsója balladát táncol.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése