A csodavárók sorban ülnek,
ölükben déli nap dorombol.
Kezük közt kötődik az ünnep
fonálból, szóból, nyugalomból.
Méhükben mesék mosolyognak,
valóvá születnek meg egyszer,
s elindulnak örökségükkel,
soha nem fogyó szerelemmel.
(Forrás: Aranyasszony
antológia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése