Mise után egy néninek szeme ragyog,
hozzám jő, szól: Szabó Pista anyja vagyok.
Fülembe súgja: Épp tegnap jött meg Amerikából.
Mi közöm hozzá? Gondolom, aztán a szívem vádol.
Valami nagy, nagy emberi jóság, amíg ott állok,
megkeni írral két profán szemem, lehull a hályog:
s ámulva látom, ott áll előttem, a szent Folyamágy,
mit összeraktak apró életek, édesanyák,
bűnös Évától Szűz Máriáig s Pista anyjáig
ó hány billió s billió anya egymáshoz állva
alkotja együtt a Folyamágyat. Van köztük gránit,
szűz-arany, gyémánt, van köztük gazdag, van köztük árva.
Rajtuk keresztül zúdul az Élet, hol nagy hullámok:
próféták, költők, hol kis hullámok: Péterek, Pálok,
Pisták és Lászlók, kovácsok, ácsok, kőművesek,
kanászok, halászok, lelki szegények, meg híresek.
Megértem mostan a Folyamágynak szent vajúdását
álmatlan éjek villám-korbáccsal vert jajdulását,
kis ember-habocskák anyákhoz ütődő gerle-kacagását,
anyás partokról a nefelejcsek vízbe ugrását.
Értem a dicsekvést a kíntól szentelt anyai szájból:
a fiam munkás, pénzt hozott tegnap Amerikából.
A fiam költő, tüzeket lopott tegnap az égből.
A fiam próféta, tegnap érkezett a hegyi beszédtől.
Billió s billió méteres Folyamágy! légy százszor áldott,
zengjetek himnuszt nagy habok,kis habok, Péterek, Pálok,
zengj, zúdulj Élet a végtelenbe s a Folyamágyat
Szabó Pista anyjában most megölelem, mint az anyámat.
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése