Oh, táncolni szeretnék, mint még sohasem táncoltam
hogy ne érezze magát az Isten,
én bennem,
leláncolt rabként tömlöcben...
Föld, adj nekem szárnyakat:
hadd legyek nyíl,mellyel a végtelenséget szelem,
hogy ne lássak magam körül csak eget,
fönn eget
alattam eget –
s a világosság hullámaiban elmerülve
táncoljak.
Soha nem sejtett lendületektől megtisztulva:
hadd szólaljon meg szabadon bennem az Isten
s ne panaszolja:
„Börtönben rab vagyok!”
ford.: Jánossy Margit
(forrás: Vigilia V. évf.
1939. május)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése