Arányos, szép hősköltemény.
Bársonypuha. Bajban kemény.
Éjjel világít, mint finom,
vigaszt adó fény-liliom.
Örök parfőmje az ima.
Sebek felett selyem-sima,
bár nem használ bőr-szépítőt.
Nyáron hideg. Télen meleg.
Az ujjai bűvész-botok:
vérükben varázsszer lobog,
hegyükből ízes ételek
hullnak ki árváknak s cipők.
Csak int a kéz, s a rest, hanyag
önzés alól a jó Anyag
indul, hogy emberré legyen:
szegényeket vidámító
öröm gurul, piros cipó
s tej-patakok völgyön, hegyen
csobognak éhes és beteg
testek felé, meg szövetek
szállnak, hol fagy-komondorok
fehér állkapcsa vicsorog
és megérkeznek égi, jó
meleggel: mégis élni jó!
Szemünk három napnál tovább
nem bír bámulni más csodát:
a repülőgép, rádió
unottá szürkül, mint a rét
harasztja, háztetőn veréb
s kérdés, holnap csoda lesz-e
álom, szivárvány, délibáb,
- de a jótékony nő keze
ámultat, míg áll a világ!
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése