Én láttam önt a kirakatban:
ön volt az édes próbabábu,
titokzatosnak látszó ál-sphynx,
fogyókúrás, szép karcsú lábú.
Ott állt a Tél kirakatában,
testét prémezték drága bundák,
s mert megbámulták, boldog is volt,
míg bámulói meg nem unták.
De a Tavasz kirakatában
ön újra híres, érdekes lett,
új színek,vágyak parfümözték
a percig tartó titku testet.
A Nyár boltjában újra új volt
a rémravasz fürdőtrikóban:
kamasz szemek térdig legeltek
a máskor tiltott földi jóban.
De már az Ősz a kirakatában
divatba jöttek a molettek,
s kegyetlenül lomtárba lökték,
mint ráncost, régit, megvetettet.
Ha nincs szíve s nem jön meg könnye:
limlommá lesz a limlomok közt!
- Pedig önt is ott álmodták meg
valamikor a liljomok közt.
Az én anyámat régimódi
ruhában láttam életemben:
abban, mit varrtak Máriának,
midőn fiat szült Betlehemben.
Volt már sovány, midőn a gondok
fogyókúrája megaszalta,
- de az angyalkéz varrta köntös
szép madonnává magasztalta.
És volt kövér is, amidőn a
szíve alatt az Isten-képű
gyümölcsöket hordozta. Régi
ruhája jó volt: hozzászépült.
Ruhája régi, arca ráncos,
de lelke napról-napra szépül,
őt nem lehet lomtárba lökni:
Isten vigyáz reá az égbül!
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése