Sötét nyomor penészlett, szegénység volt körülte,
de örülni-valóját mégis csak átörülte.
Mégis fény hullt fejére: az ifjúságnak fénye.
Ó tiszta lányság fénye, ó szebb jövő reménye.
Nem érzi így a gazdag üvegház ültetvénye.
Az anyja kiskertjében szép liliom fehérlett.
Amerre járt: nyomában tavaszlóbb lett az élet,
mert angyal járt mögötte, az édes őrzőangyal,
a gyöngyvirágcsengővel, harangvirág-haranggal,
liliom-magként hullott az angyal csengetése:
nyomában felfehérlett liliomok vetése.
De jött a vágy lidérce és ráhajolt fülére,
vad forgószél-zenéket kezdett zenélni vére,
a kis angyalt nevette, csengőjét messzerúgta,
és áttáncolt vihogva a szakadékos útra.
Hát ez történt a szűzzel: kacérkodott, cicázott,
játszott a régi tűzzel, csók-fákról lakomázott.
Kérlelte őt az anyja, korholta őt az apja,
megszidták a szomszédok, figyelmeztette papja.
Az anyja kiskertjében a liliom borzongott,
az édes őrzőangyal követte a bolondot
és sírva járt nyomában, szorongott és borongott.
Fényből sötétbe vitte a vére, mely parancsolt.
Csók-kútra járt a kancsó és eltörték a kancsót.
Már kurta lett a pendely, hátul pediglen hosszú.
Megváltozott a mennybolt, sötét volt mint a bosszú.
A Nap nagy Szemmé válott, a Hold nagy Szemmé válott,
gúnyos szemekké váltak a csillagok, virágok,
ezer levél a fákon kiváncsi szemnek állott,
a hulló esőcseppek, a harmat a hegyekben
mind őt gusztálta, nézte, gonosz volt és kegyetlen:
hogy kurta lett a pendely, hátul pediglen hosszú.
A mennybolt irgalmatlan, sötét volt mint a bosszú.
Viskójuk tetején ült és kelepelt a gólya.
Nyelvét hegyezte a Föld minden kis hírhozója.
A szél pletykálta: szégyen! Az erdők zúgták: szégyen!
A liliom szörnyethalt az anyja kiskertjében.
Az apja mondta: átok. Az anyja mondta: bánat.
Ő nekiment az éjnek, a kitaszítottságnak.
Nem volt csillagja, holdja a rossz szándékú tájnak.
Találkozott lidérccel, boszorkánnyal, varanggyal,
s könnye hullton hullott, mögötte ment az angyal,
cseppenként szedte könnyét a szíve mécsesébe
olajnak: meggyujtotta s világított az éjbe...
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése