Zárdista lány. Megjött. Szivárvány áll a ház fölött.
Kész Éva már s még nagy, szeles kölyök.
A máterek mannával etetik.
Arany kanári. Édesen énekel nekik.
Fehér, átlátszó elefántcsonttorony,
nem tapadt még rá földi por, korom,
átlátszik szíve, a piros üvegharang,
ha szó,megtorpan körülötte átok és harag.
Alabástrom kancsó: karácsonyfák gyümölcse
öröm-ízét vérezte, hogy beléje töltse,
csak szent olajok voltak benne: ima, kacagás, öröm,
méregbogyót nem sajtolt még belé ördög-köröm.
A teste, lelke jóízű, varázslatos, hamvas gyümölcs,
ha ránéz, a paradicsomra gondol az ostoba s a bölcs,
ily hamvasan járt Éva édes sejtésektől égve,
mielőtt Ádám belemart szép, ízes gyümölcsébe.
Most húsvét van. De valahol mint hetyke Mágus:
duhaj kalappal, kalandor-arccal jön a Május,
egyik zsebében majálisok, másik zsebében bálok.
A Szent Szűz óvjon tégedet, maradnál ilyen áldott,
ó tiszta kancsó! A Május mögött lépeget a Sátán,
a nyál szájában összefut, szűz, imás lelked láttán,
s izgul, hogy teletöltsön mámorral, szerelemmel
tudás borával, unalommal, átokkal, könnyel, gyötrelemmel.
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése