Hirdessétek az élet örömét,
mert nagy szomorúság vagyon e világon.
Vigasztaljátok a lelkeket és adjatok sok örömet.
Örömet, örömet hirdessetek, tiszta örömet,
mert ez egy magában is mindent jelent.
Az öröm fölfakad az arcon – tavasz mosolyaként játszik.
Az ajkaknak szélén a boldogság csodálatos derüje ömlik el.
Az öröm meglátszik a szemben,kiül az arc vonásaira.
Az öröm mindenütt meglátszik, ahol van.
Az örömet nem lehet elfojtani,
kirí a fogak fehérségéből, mint láthatatlan tűz.
Az öröm nem ismer börtönt.
Szabadon csapong ég és föld között.
Legyőz minden zsarnokságot, mely bilincsbe kényszerítené.
És magasztosan hírdeti az élet boldogságát.
Az öröm mindenható.
Az öröm a megtestesült szabadság maga.
Egy század katonaság nem képes a legparányibb örömet
visszafojtani.
Az öröm a legnagyobb jótevő és a világ legdrágább kincse,
mely örökké él és soha meg nem hal.
Észak polusától a Louisideákig mindenütt meg van
az öröm.
Kössetek bár mázsás köveket reá és dobjátok az óceán
mélységébe, onnani s fölszakad az öröm és végig a
habok tetején, mint szférák zenéje, versenyre kel az éj ezer
csillagával, hogy fölcsattanjon a jövő leghatalmasabb dala
és mámorosan hirdesse az élet boldogságát.
Oly nagy szomorúság vagyon most e világon,
Vígasztaljátok a lelkeket és hirdessétek az élet örömét.
(forrás: Bartalis János:
A mezők áldása – Révai 1942.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése