A kék égen pacsirta ujjong,
piros rügyekkel int az új lomb.
A fák: ma lenge, színes álmok,
alattuk szívrepesve állok.
Állok álmok piros pünkösdjén,
a fék alatt virágos ösvény.
Egy ifjú lányka lépdel erre,
a lába: tánc, virág a melle.
A szeme: kincseskert nyílása,
boldog lesz, ki szívéig ássa.
Az ajka dal, csók (sohse fösvény),
paradicsomba visz ez ösvény...?
A lába leng és ring a melle,
így jár ezer csírával telve.
A kacagás hull, hull a lomb...
Hugom, hová mégy erre, mondd?
Látod, hogy hull az álmok szírma?
Hull sziromra sorsod írva...
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése