Megállok az éjben és elgondolkodom.
Mit bámulhatnak a csillagok most a világon?
Kertem alatt út vezet. A havon fakó szekér nyikorog.
Az oláhparaszt kozsókjába húzódik és bivalait nógatja,.
Lent a Szamoson jeget vágnak nótázó magyar legények
a félszeg holdvilágnál.
Csupaszkarú, vidám menyecskék szekérre rakják a jeget
s a nagyszarvú, büszke daruk tülkeiket egymáshoz csapkodják.
A szekér indul. Könnyedén síklik a havon.
A szép menyecske, míg az ura nótázva vágja a jeget,
nagyot csattant az ostorral: Csá ide, Darú!
Én megállok az éjben és elgondolkodom.
Vajjon ezt bámulahtják-e a csillagok most a világon?
(forrás: Bartalis János:
A mezők áldása – Révai 1942.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése