Ne menj kislány a tarlóra,
holdfény hullong a sarlóra,
holdban rontó mágnesek:
egy szempár ép rád lesett.
Az aratást le nem késed!
Lassan érjen a vetésed!
Szél-boronád: türelem,
széltől szép a szerelem.
Szélben szól a szárak húrja
szálak húrján hejehujja.
Vetés mélyén pitypalaty,
boldogság zeng, ritka nagy.
Pipacsok közt fehér búza:
fehér tested piros blúzba.
Búzavirág pendelyed
hetyke lábon leng veled.
Fehér tested piros blúzba:
ki nem csépelt csókú búza.
Lelked mélyén pitypalatty,
Isten ritka titka vagy.
Ki egyszer tarlóra lépett,
ott várják a cséplőgépek:
sok fekete szörnyeteg.
Nem nézik a könnyeket!
Csak csínján a cséplőgéppel,
a cséplőgép szívet csépel,
kegyetlen, vasfoga van!
Ki arra jár, fogva van!
Új, friss szájak enni kérnek:
feltálalnak friss kenyérnek
az Élet szent asztalán.
Ennyi vígaszt kapsz talán!
Ne menj kislány a tarlóra,
gyenge vagy még a sarlóra.
Szél-boronád: türelem,
érjen még a szerelem.
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése