2017. okt. 10.

Mécs László: Ne menj kislány a tarlóra



Ne menj kislány a tarlóra,
holdfény hullong a sarlóra,
holdban rontó mágnesek:
egy szempár ép rád lesett.

Az aratást le nem késed!
Lassan érjen a vetésed!
Szél-boronád: türelem,
széltől szép a szerelem.

Szélben szól a szárak húrja
szálak húrján hejehujja.
Vetés mélyén pitypalaty,
boldogság zeng, ritka nagy.

Pipacsok közt fehér búza:
fehér tested piros blúzba.
Búzavirág pendelyed
hetyke lábon leng veled.

Fehér tested piros blúzba:
ki nem csépelt csókú búza.
Lelked mélyén pitypalatty,
Isten ritka titka vagy.

Ki egyszer tarlóra lépett,
ott várják a cséplőgépek:
sok fekete szörnyeteg.
Nem nézik a könnyeket!

Csak csínján a cséplőgéppel,
a cséplőgép szívet csépel,
kegyetlen, vasfoga van!
Ki arra jár, fogva van!

Új, friss szájak enni kérnek:
feltálalnak friss kenyérnek
az Élet szent asztalán.
Ennyi vígaszt kapsz talán!

Ne menj kislány a tarlóra,
gyenge vagy még a sarlóra.
Szél-boronád: türelem,
érjen még a szerelem.

(forrás: Mécs László: Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése