Kapum előtt egy vén paraszt
köszöntött reám: Jó napot,
inge hátul cafatra tépve:
beléje kóbor eb kapott.
Elnéztem: gondoktól rovott
képén,m int áradt csupa jóság,
mintha hirnök lett volna túlról
s nem megrokkant paraszt valóság.
Behívtam és eldiskuráltunk
a régmulton könnyezve ketten,
s szelíd szeme pásztortüzénél
egykori kis fiúcska lettem.
Elmondtam neki rendre mindent
mi történt mióta kapunkat
behúzva s álmaimtól űzve
elhagytam kis hegyi falunkat.
Rám figyelt hosszan, eltűnődve
s közben szakállát simogatta,
amit mondtam oly különös volt
neki, hogy megrendült alatta.
Úgy nézett reám mint egy csodára
nem értve egyszerű eszével
fel tudásom: jó öreg
másnak erről szót se beszélj el.
ford.: Jánossy Margit
(forrás: Vigilia V. évf. 1939. május)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése