Jőjjetek, jőjjetek, ti új emberek
merész tusát vívni.
Csak előre lankadatlanul ismeretlen földekre.
Jőjjetek, jőjjetek diadalt-ülő várakozással
csak erdő lenget egy ágat:
Áldozathozásra elegendő.
Kéz nyúl az égből – a mult volt, hogy legyen –
Ismeretlen tájak felé el –
Óh, oltárra vezeklőn boruljatok.
De Tér, Idő kereke nem áll,
mint lejárt napóra. Tüsketépetten,
immár ne tétovázzatok.Tovább!
A Holnap bontja szárnyát. Üdvözölni
jön az isteni Izgalom ismeretlen ERdő
lombja-rázásában.
Siessetek! Hogy jőjjön az Egy, a Várt!
észrevétlenül lopva-suhanón munkadiadalát hirdetni.
Gyorsan! Mert az ifjú már agg s nem érti a Jövő szelét.
De jönnek – ők! Állajtok félre!
Bölcsőben újabb s különb emberek rengnek!
(forrás: Bartalis János:
A mezők áldása – Révai 1942.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése