Egy lány megállt az utcán. Sokáig nézegette
a kirakat-tükörben a ragyogó szemekbe
rejtett két mennydarabkát, a szűz cseresznye-szájat
s a Bibliában is jól megdicsért többi báját.
Mosolygott és boldog volt. Szerelmes volt magába.
Száz rezes torkú rikkancs szenzációt üvöltött,
száz villamos csilingelt, száz cél futott körülte,
száz pénz- és csók-kalandor hazug meséket költött,
a Nap Magdolna-hajjal esők nyomát törülte,
- a lány csak állt,csak állt ott s gyönyörködött magában.
Gyönyörködött magában, mint ajándékba készült
szép harmatos csokorban,amelyben csók-piros szín
s liliom szín van együtt s napsugár-aranyos szín
és áprilisi égszín s nenyúljhozzám-tilos szín
s mindez üdécske-vígan, ajándékozni készen.
Mert ajándék gyanánt van e gyönyörű világ itt!
Isten azért teremtett embert, hogy néki adja
teremtő boldogságát! Éjjel Holddal világit
nekünk s ingyen-meleggel szolgál nekünk a Napja.
Ajándék-osztogatni jöttünk mi is e Földre!
E lány csak sejti sorsát: hogy ajándéknak adta
őt Isten és egy férjet vidít föl majd e száj itt,
gyereke csöpp kezében jó anyaszíve labda
lesz, néki adja mellét s álmatlan éjszakáit.
Most megy, mint szűz ajándék s nem sejti, hogy kié lesz!
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése