Üvegházban nevelték. Ó.
Szemveréstől féltették. Ó.
Megőrizték édeskének,
eper-ízű kedveskének,
szem-mágnesnek, gyönyörűnek,
kinek mindenek örülnek
ó, ó, ó!
Senki még nem kóstolta. Ó.
Csak a napfény csókolta. Ó.
De üvegen keresztül,
daltól szíve nem rezdült. Ó.
Ha szél-purdék hegedűltek
rezedákon, füveken,
hangok hozzá úgy kerültek:
átszűrve az üvegen,
ó, ó, ó!
Bálba vitték... Áll a bál. Jaj.
Néger zene kiabál. Jaj.
Kereplőből, zongorából,
cintányérból, dob hasából
trombitából, saxofonból
az ős-állat vágya tombol, jaj.
Vídám ördög-cimborák
röhögik a hímporát
jaj, jaj, jaj!
Egész testét felmérik. Jaj.
Buja táncra felkérik. Jaj.
Szemmel, vággyal vetkeztetik,
pokol-tűzön hengergetik. Jaj.
Lucifernek nagy mulatság,
hogy változik a kicsi,
szüzessége piros szirmát
biz az ördög elviszi,
bál-emlékül elviszi,
jaj, jaj, jaj!
(forrás: Mécs László:
Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése