Az erdőről hazatérő favágók nagy újságot hirdetnek.
Azt beszélik, hogy tavasz van, mert kinyílott a hóvirág.
Széltében, hosszában meleg napsugár tűz be az erdőbe
s az erdőoldal csupa hóvirág.
Az erdőről hazatérő favágók nagy örömet hirdetnek.
Azt is mondják, hogy kis őzikék legelészve bólogatnak végig
a virágos erdőháton s vidám madárfüttytől mosolyog az erdő.
Ébred a természet tehát. Remegve tárom ki sobáj ajtóját.
Az ereszről csurog a víz és nagy robajjal fut le a
csatornán.
Lelkem kitágul. Tele tüdővel szívom a tavasz friss illatát;
Fejem kábult, vérem nyugtalanullüktet: ébred a természet,
itt van a tavasz!
Az erdőről hazatérő favágók csoda dolgokat beszélnek.
A nap mint piros máglyatűz, a madarak dalán hamvad el
és rügybe szakad a fák hegye.
A kérges tenyerű favágók mondták ezt nekem.
Fizessen meg az Isten érte, nekik, jó, becsületes emberek.
A nap mint piros máglyatűz a madarak dalán hamvad el
s levélbe fut a fák hegye. Fizessen az Isten ez örömért
nektek,
szegény favágók!
Holnap kimegyek veletek én is az erdőre.
(forrás: Bartalis János:
A mezők áldása – Révai 1942.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése