Mécs László: Anya kell!

Nagy házi bál. A két szememmel

iszom a táncot és a fényt.

A táncolókon átborzongott

a mámor-szél és rabjaként

lohol nyomán az ösztön-ember

kacagó, csoda-szomjuhozó csapata...

A háziasszony félig pőrén

táncol. A haja tűz-veres.

Fehér, - vörös fáklyázó démon.

Szerelmi rajz van kék-eres,

élő , fehér, bársonyló bőrén

s körülötte keringnek a lepke-szívek.

Mintha valami vad örömből

pezsgőzne: úgy suhan tovább...

- De hozzálép a nevelőnő,

súg... és a tág szobákon át

hallatszik, hogy a pubi bömböl:

„Anya kell, anya kell, anya kell, anya kell!”

A tánc megáll... de tovatombol...

A vörös démon kínosan,

idegesen kimegy fiához

s mikor látom, hogy kioson

a kacagó sokadalomból:

lopakodva utána megyek magam is.

Ott ül cifrán az ágy amellett.

A pubi sír. Oly idegen

ez a kis lény, v é l e t l e n ü l  jött...

A kivágásból hidegen

büszkélkedő megőrzött mellet

sose szopta a kis nyafogó idegen...

A pubi sír, pedig körötte

sereg huszár, baba, bohóc...

Egynek sincs szíve... A helyében

fűrészpor, szalma, gyatra kóc...

Színes kóc-álmok kitömöttje

a bohóc, a huszár s ez a szép anyamell...

Kituszkolom a szép ügyetlent

és kiveszem a szívemet:

a pubi nézi, tapogatja,

játszik vele s nevet, nevet,

vele kacagva bomlik, fetreng

a bohóc, a baba, meg a hetyke huszár...

A gyermek játszik és elalszik.

... Behallom a buja zenét...

Valami szörnyek muzsikálnak

a fáradt földön szerteszét,

tempózzák a pokoli lakzit –

s csecsemők kara sír: anya kell, anya kell!

Emberfaló gyárak zenéje

az anyák másik táborát

becsalja s a kenyér-haláltánc

kiszívja szívük bíborát...

Egynek sincs teteje és meséje

- s csecsemők kara sír: anya kell, anya kell!

Igy nőnek fel a nemzedékek,

mint gyárakban a masinák:

gyilkolnak pontos számítással,

gép-hidegek és gép-simák...

Élvezet-gépek, munka-gépek

s hadigépek örök zaja mostan a föld...

- De az Idő mesék hullámán

bölcsőket ringat édesen...

S anyátlan kornak szégyenén át,

át tangó-tempón, négyesen,

át süketítő gyári lármán

csecsemők kara sír: anya kell, anya kell!

(forrás: Mécs László: Anya kell! – Versek lányokról és anyákról)