Szomorú csillagzat! mely bús sugárokkal
Játszol a csendesen csergő patakokkal;
Csak te vagy még ébren boldogtalanokkal,
Kiknek szívek vérzik s küszködik bajokkal.
Hallod hogy sohajtnak estvély homályában,
Midőn a természet szunyadoz álmában.
Nincs álom ezeknek gyászos kunyhójában!
Eltünt! eltávozott boldogabb hazában!
(Forrás: Koszorú – A magyar költészet tavaszi virágaiból –
Összeállította: Király György - Gyoma, 1921.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése