ritkás, hegyi levegő,
tüdőt ziháltató,
a görcsös igyekezettől
a tekintet elhomályosul,
ám a fényt szimatoló,
a pórusaival tájékozódó
fürkészi mégis a távolt,
a csúcson villódzó
kristály ragyogást,
kiszögellésről
kiszögellésre lép
tapogatódzva a láb,
s a kéz fűcsomók,
satnya fák után kutat
a jeges hegygerinc közelében,
odafönt a hóhatár fölött
elcsitul a csivitelő hangzavar,
a tülekvő, ádáz lökdösődés,
a szagok parázna áradása,
csak a szél csípős ostora,
a havas eső nyílzápora süvít,
csattog a kopár sziklafalon
a csúcs egyre távolodik,
felhők fölött rejtőzködik,
ám mégis tovább vonszolódik,
kapaszkodik fölfelé az akarat,
újra és újra nekilódul
vakmerőn és elszántan,
mintha égi szárny emelné,
s nem a végső erőtartalékokat
fogyasztaná ez a nyaktörő kaland,
ez a kétes kimenetelű expedíció
(Forrás: Új Írás, 1982.1.sz., 55. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése