pillanat
Kék volt az ég és mozdulatlan;
kis szél ugrándozott a porban,
futott, ugrált előttem, és én
minduntalan belébotoltam.
aug. 2.
Magas az éjszakai ég,
hiába ágaskodom.
Csillagok lengnek. Lábujjhegyen
állok az udvaron.
kis csoda
Botot törtem az eperfáról -
dühösek itt a kutyák.
S patás, vékony bokájú lábként
lépkedett mellettem az ág.
fa
Féllábon áll a fa,
s inog, majdnem eldől a szélben,
minthogyha játszana.
Elvárja, hogy egy picit féltsem.
csigabiga
Nyúl fut az úton át
cikcakkban.
Villám botlik,
felpattan.
Csigabiga tapogat az
út mentén,
szarvacskáin
csillagfény.
tájkép
Kigyúl a szél s lobog,
nyár könnyű füstje száll.
Giccs volna így ez, de a réten
szakállas eső álldogál.
eső után
Megáll, fúj, rázogatja
magát egy lelkes kis bokor,
hogy szinte prüszköl! - száll a víz
bundaszagú ágairól.
forgószél
Farkába kapott és nyüszít
és pörög, pörög
maga körül veszettül, mint egy
játékos kutyakölök!
a szél
Bakot ugrik a bokrok hátán.
Nahát, hogy mit ki nem találna! -
csóválja nagy busa fejét
mosolyogva a nyárfa.
groteszk
Mindenhez van jogom,
hát játszom.
Föntről gyereknek, lentről
embernek látszom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése