Egy szép rózsaszálat küldtem ajándékon:
Vedd tőlem szerelmem élte, azt oly okon,
Hogy szívünk nyúgodjék köztünk egy-szándékon,
Mint ez nőtt, nyílt, nyugodt szép harmatos bokron.
Mi szerelmünknek is vastagodjék ága,
Viruljon közöttünk naponkint virága,
Szerelmünknek köztünk kedves legyen szaga,
Rá soha ne húlljon semmi gonosz ragya.
Ez küldtem-rózsáért nem kivánok nagyot,
Csakhogy hajtsd énhozzám szerelmes orcádot,
Kire ragasztottad szép piros rózsádot,
Hogy annak szívhassa illető szagodot.
*
Apja Madách Péter kapitány, a végbeli harcok katonája, - ő
maga Nógrád megye szolgabírája, később alispánja volt, és alsósztregovai
birtokain gazdálkodott. Rokona volt Rimay Jánosnak, akinek verseit
nagyrabecsülte és le is másolta, hogy majd kiadja. Sajnos, ez a gyűjtemény -
jórészt ma már ismeretlen Rimay-költeményekkel - elveszett. Madách verseit a
Radvánszky-család sajókazai levéltára őrizte meg, azonban felfedezőjük,
Radvánszky Béla, összevétve Rimai kezeírásával, valamennyit mint Rimay verseit
adta ki. Tévedését Eckhardt Sándor mutatta ki és Rimay munkáinak új, kritikai
kiadásából a Madáchnak tulajdoníthatókat már kihagyta. A kéziratot ma a
Széchenyi Könyvtár őrzi.
Kiadásai:
Rimay János munkái. Kiadja Radvánszky Béla, Bp.,1904.
Radvánszky Béla: Sztregovai Madách Gáspár versei,,
1590-1647. Irodalomtörténeti Közlemények, 1901.
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII. század - Magvető
Könyvkiadó, Bp.,1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése