Birja bárakárki nagy Jószágú Lévát,
Becsüljék nagy pénzre Erdélyben is Dévát,
Csak én ölelhessem karjaimmal Évát,
Kit lelkem s két szemem nagy kincse gyanánt lát.
Az ő fehér mellye merő alabástrom,
Szerelme elmében oly forgó mint malom;
Őrlésének kínját mert elmémben vallom,
Méltán azért neki magamat ajánlom.
Éljen, de ne úgy, hogy verjen, kínozzon,
De hogy sok kínomnak könnyebbséget hozzon,
Kötözött voltomból már ki is oldozzon,
És szerelme után tágan is hordozzon.
Adjon szabadságot, hogy én szerethessem,
És szolgálatommal kedvit nevelhessem,
Engedje, szép nyakát hogy én ölelhessem,
S nyeltem-mérge után mézit is nyelhessem.
*
Apja Madách Péter kapitány, a végbeli harcok katonája, - ő
maga Nógrád megye szolgabírája, később alispánja volt, és alsósztregovai
birtokain gazdálkodott. Rokona volt Rimay Jánosnak, akinek verseit
nagyrabecsülte és le is másolta, hogy majd kiadja. Sajnos, ez a gyűjtemény -
jórészt ma már ismeretlen Rimay-költeményekkel - elveszett. Madách verseit a
Radvánszky-család sajókazai levéltára őrizte meg, azonban felfedezőjük,
Radvánszky Béla, összevétve Rimai kezeírásával, valamennyit mint Rimay verseit
adta ki. Tévedését Eckhardt Sándor mutatta ki és Rimay munkáinak új, kritikai
kiadásából a Madáchnak tulajdoníthatókat már kihagyta. A kéziratot ma a
Széchenyi Könyvtár őrzi.
Kiadásai:
Rimay János munkái. Kiadja Radvánszky Béla, Bp.,1904.
Radvánszky Béla: Sztregovai Madách Gáspár versei,,
1590-1647. Irodalomtörténeti Közlemények, 1901.
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII. század - Magvető
Könyvkiadó, Bp.,1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése