Nézd a hegyeknek puszta girinczein
Mint fénylik a hó? Görnyed az ősz liget
A súly alatt, s a röst folyónak
Zajjai partjaihoz hegednek.
Enyhítsd szobádnak gömbörödött egét,
Bőven tüzelvén, s régi hegyaljait
Gyakrabban öntéss serlegedbe,
Hadd köz atyánkra egyéb ügyünket.
Az ő kezében hempelyeg a világ!
Egy csattanással szétveri fellegit
A vésznek is, és a gyenge hárslomb
Sok remegése után lenyugszik.
Bús lesz -e vagy víg holnapi hajnalod?
Azon ne aggódj. Vedd nyereség gyanánt
A sors kezéből a mait, s míg
Messze vagy életed alkonyátúl,
Áldozz naponkint, hogy kitelhetik,
A bölcs örömnek, most simogassa le
Nyájas barátod homlokodrúl
Hornyait a szomorú magánynak.
Most vonj le játékzálogot álnokúl
Meghorgasított ujjairul setét
Suttonba elbújt Chlórisodnak,
Kit nevetése korán elárul.
Most járj koronkint vig remegésein
A szós koboznak nemzeti tánczokat,
Friss pörgetéssel megterpesztvén
A veled ölbekapó menyecskét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése