Ma délután az erdő megtalált,
ajtón, ablakon zörgettek a fák,
elől a redves, kehes, hasadt fűzfa
újzöldnek mutatta be magát,
akár egy zöldre festett elefánt,
akiről még habokban hull a festék,
ormánya, füle, csupa rücskös vénség,
mégis újzölden mutogatta magát,
a többiről nincs is mit mondanom,
erdő volt, fű, fa, virág és bokor,
meg egy boglárka gomblyukamba tűzve,
én délutáni sárga csillagom,
meg egy ökörszem elpityeredőben,
s én csörtettem ebben a zöld erdőben
a kicserélt berendezés között,
míg a sötétség kipakolta tőlem.
(Forrás: Jelenkor, 1979. 6.sz. 524-525. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése