1. Megfordítva egy híres Shelley-sort
„Késhet a tavasz, ha már itt a tél?”
(Tóth Árpád fordítása)
E hosszú tavasz és a hosszú nyár
E hosszú tavasz otthon az idén
Se Michoacán s a Midwest nyarával
Meghosszabbított nyár e hosszú nyár
Mint a tengerentúli repüléssel
Meghosszabbított nap ez az ajándék
Idő (mikor s hogy kell majd visszaadni?)
Mely önnön fáradtságát is legyőzi
(S talán mégis örökre megmarad)
E hosszú tavasz és e hosszú nyár
Mely mintha már nem múlna el soha
(A te tavaszodban s a te nyaradban)
E hosszú tavasz és e hosszú nyár
Olykor már-már elhiteti velem
Hogy e hosszú e hosszú nyár után
Talán nem is lesz többé soha tél
(A te tavaszodban s a te nyaradban
Mely nekem már nem múlik el soha)
2. Most még
Most még csak előtted kapaszkodom fel
Ez még a hegy innenső oldala
Aztán egy ponton éles fordulat
S már nem is látsz ahogy indulok lefelé
3. Őszi napéjegyenlőség
Ha minket is lebegve tartana
valamilyen rotációs egyensúly
hogy minden nyarakon és teleken túl
ha csak egyetlenegyszer bár egy évben
együtt állnánk az idő mérlegében
mint ez a nap és ez az éjszaka.
4. Ellentétes vektorok
Ifjúságod nyarának Krőzusa
Fog időmnek téli koldusa
Azt kutatom a nekem-semmiben
Milyen gyönyörű leszel öregen
5. Parafrázis Joyce-ra
Anna was, Lívia is, Plurabelle’s to be.
Finnegans Wake
Ki ez az A n n a,
aki v o l t (mikor
mi még nem voltunk vele) és ki az
a Százszorszép, az a Mindenlehet
P l u r a b e l l e,
aki l e s z, mikor mi már
nem leszünk – vele, vagy már
n e m l e s z ü n k?
És aki v a n, aki itt
van velünk (amíg
velünk van) (amíg mi vele vagyunk),
ki mondja meg, ki ő már és ki még
de Már-Nem-Anna-Még-Nem-Plurabelle,
ki ez a L í v i
a i t t
v a n L í v i a?
(Forrás: Élet és Irodalom 1981.dec.23. 22. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése