Marsall László - Csigó László felvétele
Eföldi valónknak
gyalázatosbik fele
- furfang léhaság halál,
szeszélyében hál vele,
fölcsingálja és dobja,
hogy az magába vetve
világ kopasz lelence,
árválkodik, titubál -,
kéri, emeld nyergedbe
kegyes szent László király.
Maga hova lenne
ember is, kit sok furfang
bájul udvarol s cibál,
kit néki hízelgő hang
- valamíg hamu-dunyha
lassudan készíttetik,
mivel tűz-ágy vettetik –
félistennek titulál,
légy most is őrizője
kegyes szent László király.
És még néki is,
ki vastag fűzisz-tudó,
gyógyfűszerszám kitalál,
vagy átommag-hasgató,
s árendába elméjét,
csak mint a szó-faragó
adja, mivel eladó
s berzenkedik hezitál,
kerekítsd őt magadhoz
kegyes szent László király.
Baj mert bajjal jár,
vétkezéssel hasítván
világ, félfele zabál,
ínyéhez igazítván
sok jó elemózsiát,
másik levegőégen
el-elpampoghat éhen,
száraz torokkal rikál,
kéri légy emtetője
kegyes szent László király.
Ám egyáltalán,
kinek hatalmasságok
s föld-emésztő arzenál,
lopók és méltóságok
ordóját megszolgálni
kötések és jutalmuk,
létük míg iramlik-fut,
valamíg jonhuk zihál,
terhüket megkönnyebbítsd
kegyes szent László király.
Tehát fölindul,
magában hogy föllelje,
kit ronttan is jubilál,
s magát hozzá emelje,
ki már őt fölemelte,
ember, s mert szutykot talál
lénye házának, csutál,
árválkodva kunyorál,
bennünk is maradj velünk
kegyes szent László király.
(Forrás: Új Írás 1982. 1.sz. 42. l.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése