O dicsőült szép kincs, kiben gyarlóság nincs,
S nem is férhet setétség,
Jesse törzsökéből, kelvén kebeléből,
Levél boldog fényesség,
Ékes csillagokkal, nappal és az hólddal,
Tekintetes dicsőség.
Te szép liliomszál, kitől kegyelem száll
Minden testre ez földön,
S kinek drága kerte önte világszerte
Drága illatot, midőn
Minden nagy átokban, szállna kárhozatban,
Az veszedelmes időn.
Te menyország útja s paradicsom kútja,
Ki ránk kegyelmet ontott,
S kinek tiszte mejje, drágalátos teje
Nevele szép virágot,
Ki idön bűnöktől, ördögnek kezéből
Megváltá ez világot.
Te szép hajnalcsillag, ki mindenkor villag
Nap támadása előtt,
S ki ártatlanságban fénlél ez világban
Az Isten szöme előtt,
Te méhedben szálla, azki nagy kínt valla,
S minékünk váltságunk lött.
Te csodálatos szín, kire nézve bűn s kín
Csöndesűl kegyelmedből,
S kinek oltalmával az ördög távúl áll,
S erőtlen késértésből,
Kötözd meg, mert kerül, tőr-hányással készül
Elvonnyi szerelmedtől.
Testi gyarlóságom, ó én boldogságom,
Meg ne győzze lelkemet.
Rút szömtelenségre, ne gyújtsa vétkekre
Ördög az én szívemet,
Igazgasson kedved, és soha ne szenvedd
Tévelygenyi éltemet.
Esedezzél értem, hogy az bűnre-tértem
Ne történjék fertelmmel,
Nyújts' ki szent kezedet, s el ne vedd szemedet,
Vigyázzak értelemmel,
Tarts meg kegyelmedben mindenkor éltemben,
S áldlak buzgó örömmel. Amen.
*
Nyéki Vörös Mátyás (1575-1654) Baranya megyében született,
jobbágycsaládból. Papnövendék korában,
Zniováralján ismerkedett meg Balassi költészetével, sőt magával a
költővel is, aki abban az időben a jezsuiták ottani rendházában gyakran
megfordult. Ez a találkozás egész életre szóló élménye lett Vörös Mátyásnak.
Tanulmányai után Prágába került, és az udvari kancellárián
valószínűleg írnokként dolgozott. 1611-ben győri kanonokká nevezték ki. Már
prágai éveiben írt vallásos verseket. A középkor virágzó himnusz-költészete
után ő írt először újra agyar nyelven Mária-himnuszokat. Pázmány imádságos
könyvébe, Balassi zsoltárfordítása mellé ő fordítja le a többi hat bűnbánó
zsoltárt.
Győrben megtelepedve nagyszabású munkába kezdett. A
középkori látomás-irodalom egyik híres darabját, a Nádor-codexből jól ismert
Visio Philibertit, a Kárhozatra jutott Lélek és Test vitáját foglalta versekbe.
A példázat elé a feudális hatalmasságok húsába vág, - gyanítható, hogy
egyenesen Rudolf császárt veszi célba. Az a vaskos realizmus pedig, mellyel
például a pokolbeli ördögöket ábrázolja, szinte Dantét idézi és mintegy
kiegészíti a mi, emlékekben szegény, középkori irodalmunkat. 1620-ban készült
el és a mű 1623-ban Prágában jelent meg.
A Prágában vásárolt, Bécsben felállított nyomda bocsátja ki
1632 és 35 között először Balassi Bálint istenes énekeit. Gondozásukat Nyéki
Vörös vállalta. E kiadásba a mester költeményeivel együtt találjuk Rimay és
Vörös Mátyás munkáit is. 1636-ban Pozsonyban jelent meg másik nagy műve,
"a földi részeg szerencsének és dicsőségnek állhatatlan lakodalmában
tombolók jóra intő csengettyűje", a Tintínnabulum. Közben a poéta megkapta
a pápóci prépostságot, majd 1642 óta győri püspöki helynök lett. 1654 április
1-én halt meg.
Művei 1809-ig 22 kiadásban jelentek meg; régi költőink közül
Balassi mellett őt adják ki a legtöbbször. Azóta majdnem a nevét is
elfelejtették.
(Forrás: Jeney: Magyar költők XVII .század; Budapest, 1956.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése