Az ég alján a messzi fényszórók
lihegő fénye, az uccákon s a tereken
mindenütt katonák, az őszi
délutánokon hallod, amint a harsány
kürtök rionganak, vajjon,
vajjon mi készül? A roppant
laboratóriumok ablakai
villognak az éjben, a gyárak
apokaliptikusan dübörögnek,
minden oly zordon, mint a
durva vas, miként a szürke
páncélsisakok. S a szegény
ember, a polgár, a tétovaléptű
egyén ijedve megy az éjszakai
úton, a húszadik század elején
és nézi a sok zavaros dolgot,
a rémes jeleket az égen,
a titkos intéseket a földön,
emitt, amott villannak elébe a vad
kérdőjelek, ó hol van az ember
e rettenetes zavarban, ahol
csak a fényszórók remegnek, csk a
municiót szállító vonatok
dübörgik be az éjszakát!?
Ó, hol van a testvér, aki átölel,
a kedves, aki szeret, az élet,
a gondolat, ó, hol van az ember
a huszadik század elején?...
(Forrás: Erdélyi Helikon 1931. jan.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése