Énekeljünk az úrnak,
Mert dicsőségesen
Felmagasztaltatott:
A lovat és a rajta-ülőt tengerbe vetette.
Az úr az én erősségem s dicséretem.
Ő engem megszabadított.
Ez az én istenem,
Őtet dicsőítem;
Ez az én atyámnak istene.
Őtet magasztalom.
Ez az úr, kinek a neve mindenható,
Mintegy hadakozó férfiú
Pharaónak szekerit
És seregét mély vízbe temette.
Válogatott fejedelmi
A veres tengerben elmerültek,
Elburíták őket a mélységek:
Kő gyanánt alámenének a fenekére.
Uram! a te jobb kezed
Kimutatá csudás hatalmát:
A te jobb kezed
Megverte az ellenséget.
A te dicsőségednek sokaságában
Megalacsonyítottad az ellenkezőidet.
Ellenek támadott felgerjedt haragod,
Mely elnyelé őket,
Mint a pozdorját.
Szelednek ereje a tengert eloszlatá,
Meggátolád a víz folyását:
Kétfelől állának a feltornyozott habok
A tenger közepin.
Monda az ellenség:
Megűzöm őket s megfogom;
Felosztom a sok ragadományt:
Bételjesítem kívánságomat;
Kivonom kardomat,
Üldözöm őket erős kezemmel.
Megváltozott a szél,
S béburítá őket a tenger.
Elmerültek, mint az ón sebes vizekben.
Ki hasonló hozzád, uram,
Az istenek közzül?
Vallyon kicsoda hozzád hasonló?
Nagyságos a szentségben,
Rettenetes, és dicséretes!
És csudatévő!
Hatalmaskodó kezeddel
Nyakra-főre hánytad ellenségedet;
A homokot tekerő habok a mélységre lenyelték.
Irgalommal vezérletted népedet,
Melyet megszabadítottál;
Nagy erővel hordozád
A te szent lakóhelyedre.
Hallák idegen nemzetek,
És haragra gerjedének;
Fájdalmak hasogatták
A filisztiim lakóit.
Akkor megháborodtak az Edom nagyjai.
A Moáb erősít
Környűlfogá a rettegés:
Megmerevedtek
Kánaán minden lakói.
Irtózzanak vastag karodtól!
Rohanjon reájok
Vért meghűtő félelem!
Légyenek mozdúlhatatlanok, mint a kő!
Míg általmenje
Uram a te néped:
Míg általmenjen
E néped, melyet bírtál.
Béviszed őket,
El is ülteted a te örökségednek hegyén.
Erős lakhelyedben,
A melyet alkottál;
Uram; a te szent helyedben,
Melyet kezeid megerősítettek,
Az úr országol mind örökké, és tovább!
Mert Pharaó paripája hátán
Bémene tengerbe szekerivel, és lovagival:
S visszahozzá az úr reájok
A tenger vizeit;
Lám pedig az Izrael fiai előttök
Annak közepin a szárazon
Általkelének.
(Forrás: Endrődi Sándor: A magyar költészet kincsesháza, -
Új ifjúsági kiadás – Átdolgozta és kibővítette: ifj. Bókay János – Athenaeum
Irodalmi és Nyomdai R.-T. kiadása, Bp.,1927.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése