2018. ápr. 21.

George Bacovia (1881-1957): Ólmos tél




Hull a hó, időtlenül. Csend. Jól van így ez, jól van.
Szél rohan, fehér a város... Hull a hó, kering,
Mintha mind meghaltak volna s feltámadtak volna mind...

Szunnyadoz a sok tudós könyv kint az üzletablakokban.

Hull falakra, messzi templomokra lebben,
Hull az éjben, hull a semmi, bankjegyek havaznak -
Csak a szél tudója egy más, síró dalnak...

Kóbor árnyam ott bolyong a demokrata negyedekben.

Hull a hó hatalmasan a roppant város száz terére,
S mialatt a szél körutak friss jegén zokogva vág át,
Hullnak bent a mozivásznon súlyos társadalmi drámák...

- Magyarázatot azonban ki ad itt e bús mesére?

(Ford.: Kiss Jenő)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése