Kedvesemnek teste mint a dúsvetésű föld,
érlelő meleggel, édes illatokkal tölt,
napsugár pereg reá és szellő dudorász
el fölötte s ring a szélben százezer kalász.
Ösvényháló s vízerecskék raja szántja át,
pipacs festi míniummal ferde sáncfalát,
ferde sáncon lepke táncol, nő a hőség, rekkenő
küllős lángleheletében nő a búza egyre nő.
Kedvesemnek testét lágyan lükteti a vér,
földalatti bő csatorna, földalatti ér,
útjain az élet árad százezer felé,
nőtteti a sárga búzát a kasza elé,
hiszen erre készül minden sarjadó vetés,
búzára a kasza vár és gyümölcsre a kés,
kedvesemnek teste reszket, látom mint a látomást:
várja ő is, várja ő is, várja már az aratást.
(Forrás: Erdélyi Helikon VI. évf. 1933.júl.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése