Elkezdett az ember magában beszélni...
És minden tovatűnő árnyak közt haladt -
Vak ólom-égbolt fedte a világot,
Ámde az elme égett, lánggal, mint a nap.
Semmi. S a pusztaság csak mind tágabbnak látszott...
S keserű éjszakáján minden dal hallgatott,
Gondoktól kékreváltan a földig meghajolt,
S elkezdett az ember magában beszélni...
(Ford.: Kiss Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése