A vágóhídnál, a mezőn havaz,
Meleg vért csurgat szét a lefolyó,
Az állat-vértől lucskos már a hó -
S csak egyre hull, a csúszka bús, havas...
Megalvadt vértől gyúl ki a fehér,
Varjak tipegnek benne... és eszik.
De későn van már... szárnyuk lengetik.
A vágóhídnál már leszállt az éj.
S a hó csak hull, a pelyhei nagyok...
S míg fények gyúlnak csüggedt ablakokban,
A vágóhídnál farkas szeme lobban.
- Kedves, fagyos ajtódnál én vagyok...
(Ford.: Kiss Jenő)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése